Depresszió, pánikbetegség, olyan értelmetlennek tűnt, ahogy én gondoltam, nekem erre nincs időm. Egyáltalán miként keveredik bele az ember ilyen nyavalyákba, ha mindig van feladatod? Egészen addig nem értettem amíg bele nem keveredtem.
Csibe beteg lett, teljesen váratlanul még 2010-ben. Nem számított semmi csak az, hogy meggyógyuljon. Nem sikerült, elfáradt és 2013. április 27-én elindult a Csillagösvényen, hogy boldog legyen az Angyalok országában. Ő már boldog, legalább Ő. Nálunk pedig soha nem lesz már semmi olyan mint volt, mert nem lehet. Na már megint bőgök.
Először 2014. december 6-án, igen pont mikuláskor lettem rosszul miközben intéztem a dolgaimat. Akkor éreztem először, hogy mi az a halálfélelem. Valami szörnyű és nem is lehet elmondani, hogy mi az. Mire haza értem elmúlt. Másnap, akkor már otthon, megint rám tört az az iszonyatos rosszullét, amivel nem tudtam mit kezdeni és nem is értettem. Na, ezt most meg kell fejtenem ez volt az első gondolatom és ráültem az internetre, hogy megfejtsem az okokat. Azt sejtettem, hogy az idegeimmel van valami baj, de ez valami más.
Megtaláltam a megfejtést, depresszió, pánikbetegség. Remek, de mitől? A lelkem mélyén tudtam is a bibi okát, de ott volt a következő kérdés, hogy mászok ebből ki? Amiben biztos voltam, hogy gyógyszerek nem jöhetnek szóba, mert nem megoldás, illetve ez így nem igaz, átmeneti megoldás lenne, annak meg nincs értelme. Akkor magad uram, ha szolgád nincsen. Gyógynövények, gyógyteák, keleti filozófia és minden, ami szóba jöhet és nem gyógyszer. Aztán elmentem a doktorhoz és elmondtam, hogy az elmúlt egy hétben mi történt velem és, hogy mit tettem a változásért. A jó öreg doktorbácsi megdicsért és azt mondta: amíg ez így működik addig rendben van, de ha komolyabbra fordul a dolog látni akarlak. Fog ez menni.
Szerencse a szerencsétlenségbe, hogy találtam mindenféle online oktatási anyagokat, hogy miként kis kellene önerőből összeszedni magam, mi kell a gödörből való kilábaláshoz. A sok-sok gondolat között ott volt, hogy kezdj valamit csinálni, ami más mint a megszokott és örömödet leled benne. Valamit, ami kreatív, ami megmozgat, amivel létre hozol valamit. Miután semmi nem véletlen valahol láttam egy hirdetést, hogy szappan készítés. Aztán elolvastam mindent ezzel kapcsolatosan, beszereztem, megnéztem, rajzoltam, gondolkodtam és persze kikértem Apa véleményét. Apa pontosan értette a célt. Ha másként nem tudok segíteni akkor segítek úgy, hogy valami egészségeset létrehozok. Az egészséges termék mögé pedig beállítom a súgó gépet, hogy miként is kell kezelni egy helyzetet, mert annak idején a kórházba adtak egy listát, hogy mit nem lehet, mikor mit lehet, mivel lehet és hasonló, de azt hogy honnan, arra nem adott útmutatást senki. Így már neki lehetett állni segíteni virtuálisan másoknak. Nem tanácsot adni csak elmesélni történetek, mert egymástól tanulni nem szégyen.
Hát így kezdődött az én kézművességem. És hogy jól vagyok e? Amikor alkotok, akkor remekül. Szárnyalok és örülök, hogy létre hoztam valami újat, valami egészségeset, valami léleksimogatót. Amikor nem alkotok, akkor végzem a fő feladatomat a könyvelést és miután ez is koncentrációt igényel, ezért ezzel is kompenzálok. És amikor nem alkotok, nem könyvelek, akkor kimegyek a kertembe és törődöm a növényeimmel, amik meghálálják a szeretet. A maradék időben pedig illik sírni, gondolkodni, emlékezni, mosolyogni, mert egyszer csak vissza kapom a régi önmagamat. Talán, remélem, szeretném.
Mindenkinek van egy története, hogy miért is lett kézműves vagy válik azzá. Ez az én történetem. És ami biztos. Szívvel, lélekkel csinálom és hiszek benne.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: