DejaVu Soap

“A gazdagság nem a kincsek birtoklásából áll, hanem azok kihasználásából.” (Bonaparte Napoleon)

Teljesen egyetértek Napoleonnal, akivel “levéltári adatok” alapján, még általános iskolás koromban alakítottam ki jó kapcsolatot. Ezen bölcs gondolatot követve gondoltam, hogy dugjuk össze a fejünket mi házi kencések és hozzunk össze egy olyan okos és tartalmas segédanyagot, aminél a szépség mellett prioritást élvez az egészség és azon belül is odafigyelünk a különböző betegséggel küzdőkre is. Nevezzük nevén a dolgokat a daganatos betegségekkel harcolók és mint kidrült, az autoimmum betegséggel bajlódoknak is komoly tábora van. Ha nincs is rendjén, hogy meg kell birkózni egy betegséggel az mindenképen rendjén van, hogy foglalkozunk vele, mert attól, hogy beteg vagy még szeretnél Te is szép lenni és nem utolsó sorban egészséges és meg akarsz gyógyulni.

Hogy hogy is jön ide a házi kence. Nagyon egyszerű, de a megértéshez kell néhány gondolat.

Egy házi kencét nem tárolhatsz évekig maximum, de ez a maximum 6 hónapig, mivel nem tartalmaz semmilyen szintetikus tartósítószert csak és kizárólag növényi tartósítószert, mint például a rozmaring antioxidáns vagy a fragard. Ezek most kiragadott példák, de nem is ez a lényeg. Kétféle készítmény létezik (nem szakmázunk), az egyik ami csak olajokat, vajakat és zsírokat tartalmaz, illetve az emulziók, amiben találkoznak a zsírok, az olajok, a desztillált víz, a rózsavizek stb. Ahhoz, hogy ezen anyagokból házasság legyen úgynevezett emulgálószer szükséges.  Valahogy úgy képzeld el, mint amikor a húst panírozod (liszt, tojás, prézli). Természetesen van, létezik és használjuk a tiszta növényi emulgáló szereket, mert aki elkötelezi magát a valóban természetes növényi összetevők mellett más szóba sem jöhet. És itt jött a gondolat, hogy na jó, de attól, hogy növényi, bio, természetes, biztos, hogy minden összefér a betegséggel, mert ugye a bőrőn át felszívódó készítmények befolyásolhatnak bizonyos reakciókat akár kemo alatt, után, gyógszereknél a különböző betegségek kezelésénél és még lehetne sorolni. Vagyis felelősséggel tartozol mindenkiért, ha már így döntéttél, hogy erre adod a fejed. A felelősségvállaláshoz már az is elég, ha szólsz vagy leírod, hogy ilyen vagy olyan esetben kérlek ne használd a terméket.

Gondoltam egy nagyot, keressünk megfelelő embert, aki állást tud foglalni a következő kérdésben:

“Szakmai segítségre lenne szükségünk házi kence ügyében, mert jót cselekedni csak tudással lehet. A kérdés az lenne, hogy az emulágló és tartósítószerek közül, melyik használható daganatos betegségben szenvedőknél, illetve autoimmum betegnél. Külön szeretnénk tudni, hogy az onkológia betegeknél mit lehet használni és a hematoligia betegeknél, mivel a kettő nem fut egy ösvényen.  A hematoligia betegek körében sajnos vannak saját tapasztalataim, de ez kevés.
Lehet, hogy nem tudsz segíteni, de bármilyen tanácsot örömmel vennénk.
A cél egy olyan táblázat, kezelési útmutató összeállítása, ami segítséget jelenthet a kence készítőknek a kis csodák elkészítésénél.
Segítségedet előre is köszönöm.”

Nem váratot a válasz magára sokat és azt hittem, hogy a bölcsek kövét átadhatom a többieknek, de nem.

Szóval falba ütköztem, de mint fc zártcsoport beli Gabikának mondtam, én nem adom fel. Ha azt tudjuk, mert valaki már utána járt, hogy az egyik legtermészetesebb növényi emulgáló szer nem jó a melldaganattal küszködőknek, akkor valószínű, hogy vannak még a tartósítók és emulgálók között, ami valamilyen szinten hatással van a betegségekre, lehet, hogy kis mértékben, de nem elhanyagolható ez az információ egy kence elkészítésénél. Vagy azon egyszerű információ, hogy a daganatos betegeknél semmilyen formában (mint kiderült az autoimmun betegeknél is) nem használható a grepfuitnak egyik formája sem. És még van egy két gyakorlati tapasztalatunk, de többet akarunk tudni.

Mentés

Mentés

Mentés

Lehetne kérdő mondat, de lehet kijelentő is, nem is tudom, de nálam kevésnek bizonyul. Mi is az a pozitív gondolkodás? Na nem az amikor tagadjuk a rosszat és mindent egy rózsaszín szemüvegen keresztül látunk, de legalábbis mindent felruházunk egy nem létező jóval. Azt hiszem valahol ott kezdődik, ahol Csibe próbált erre az irányba terelni: “Lásd meg a rosszban először a jót. Mi lehet a hozadéka? Utána foglalkozz a rosszal.” Ebbe már van értelem.

Amikor 2014-ben kezdtem felfogni, hogy mégis csak létezem és tökéletesen átláttam a helyzetünket, bizonytalanul -lelkileg-, de neki láttam változtatni a sorsunkon, mert abban a helyzetben nem maradhatunk örökké. Nem kezdtem el álmokat szövögetni, mert az nem jellemző rám. Nem kezdtem azon gondolkodni, hogy mi lenne jó öt év múlva és nem kezdtem el elméleteket gyártani. Cserébe elkezdtem állásra pályázni. Igen, mert hiába van itthon munkám az kevés a boldoguláshoz. Tudtam, hogy megint nagy fába vágom a fejszémet, de az esélytelenek nyugalmával kezdtem hozzá. Nem is tévedtem mind a mai napig.

Elmondom, hogy én mit szeretnék. Nem sokat, mert nincsenek elérhetetlen céljaim, mert nincsenek irreális vágyaim, mert nem akarok milliomos lenni. Én nem akarok mást, csak ahogy Apa fogalmazott “5 jó évet”. Nem akarok tele lenni lóvéval, csak 5 jó évet szeretnék, amibe férjen bele, hogy nyugalom van körülöttem, nem küzdök a létbizonytalansággal, hogy normálisan, nem kényelmesen, csak egyszerűen normális megélek a fő munkámból és a kézművességből. Hogy kikapcsolódás képen a kis kertemben törődöm a növényeimmel. Hogy nem kell folyton megalkudnom önmagammal, ha valamit nagyon szeretnék. Hogy csinosítgathatnám a kis kuckónkat. Nekem ez lenne az öröm. Ez lenne minden, amire még vágyom. Ehhez azonban kevés a pozitív gondolkodás, kevés a csodavárás és még ki tudja, hogy mi nem kevés. Egy biztos, nem ülök kétségbeesetten és nem várok valami nem létező csodára, de toporgok egy helyben és nem haladok semerre.

Olvastam én is, mind sokan mások mindenféle jó tanácsokat. Olvastam, hogy mit, hogyan és mikor, miért. Megtanultam relaxálni, feltalálni önmagam a kritikus pillanatokban. Megtaláltam azt a valamit kiegészítésként, ami örömmel tölt el és még jó célokat is szolgál. De egy biztos, csak önmagától semmi nem válik működé képessé még akkor sem, ha hiszel a célban és nem adod fel egy percre sem. Mert a szabály az elmúlt évtizedek során nem változott, kapcsolati tőke nélkül nincs haladás, de ez nem adatott meg mindenkinek. A szerencsébe nem hiszek, mert nem létező dolog, az egy spontán történés. Azt hiszem arra mondják sokan, hogy csoda. Mindennek oka van.

Hogy feladom e? Soha! Nekem itt még feladatom és annak a végére kell járni.

Ha tetszett a bejegyzés megköszönöm, ha megosztod.

Legyen kellemes heted, szívből kívánom.

“Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.” (Müller Péter)

Mennyire igaza van Müller Péternek. Valahol velem is ez történt az elmúlt években. Igaz a segítség nem jött kívülről, de talán soha nem is vártam, mert nem volt hová nyúlni, de jött önmagamtól. Megakartam gyógyulni és meg is fogok, de ehhez rögös utat kellett bejárnom.

Rájöttem saját magamtól, hogy én attól vagyok boldog, ha törődöm másokkal, mert nekem erre van szükségem. És jól gondoltam. Pozitív visszajelzések, mások apró hétköznapi örömei, aminek részese vagyok, engem is örömmel töltenek el, ezért úgy gondoltam, hogy akkor tanulok, tovább tanulok. Tanulok, hogy senki ne érezze magát egyedül, amikor szükség van egy jó szóra. Nem, nem tanácsra csak egy jó szóra. Egy kötetlen, ha kell arctalan beszélgetésre. Nem, nem együttérzésre, csak egyszerűen átadni a gondolataidat, a nehézségeket, a meg nem oldhatónak látszó problémákat, a kétségbeesést. Amikor kell valaki, aki átsegít a holtponton egy jó szóval.

És mi leszek, ha nagy leszek? Először is remélem okos. És még jobban fogok tudni segíteni a betegeknek, a hozzátartozóknak, az itt maradottaknak és mindenkinek, akinek szüksége lesz rám. Oszd meg velem a gondolataidat, ez a legfőbb mondanivaló, mert mindenkinek kell egy kapaszkodó.

Amikor a saját brand-et elkezdtem kialakítani, egy gondolat járt a fejemben. Én ezt már láttam, megéltem, megtapasztaltam valahol, valamikor. De miként fogalmazzam ezt meg. Aztán az a bizonyos isteni szikra, DejaVu.

Mostanában sokszor van dejavu érzésem, de nem az általam készített kencék vonatkozásában, hanem a vállalkozókkal kapcsolatosan. Nem tudom, hogy szerencse e számomra, hogy annyi emberrel összesodort a szél munkám során, de egy biztos a vállalkozók bizonyos hányada alkalmatlan arra amit csinál. Természetesen a kivétel mindig erősíti a szabályt, ezért akinek nem inge, ne vegye magára.

Hol is van itt a dejavu? Nagyon egyszerű. A vállalkozók egy része és most mindegy, hogy milyen vállalkozási formáról beszélünk, klasszikus Üveg Tigris, vagyis ahogy Csoki mondta: dollár milliók Öcsém, milliárdok. Nem is lenne ezzel gond, de üzleti elképzelés nélkül nem milliárdok, de még forintok sem születnek.

Egy vállalkozáshoz kevés az ötlet, de igaz ami igaz, az innováció első lépése. Aztán az is kevés, hogy valaki azt mondta, hogy ezzel ennyit vagy annyit lehet és kell keresni. Ez a messziről jött ember azt mond, amit akar felfogás. És az sem hátrány, ha látom a korlátaimat és a lehetőségeimet. Nem utolsó sorban a komplex gondolkodás, mint olyan, nem elvetendő tulajdonság és az empatikus készség sem.

Ugyan nem pont az utolsó helyre sorolandó az üzleti terv, de manapság úgy látom ez a legutolsó opció, amin a legtöbb vállalkozó elgondolkodik. Számomra érthetetlen. Az ötlet kevés. A semmiből is lehet valamit kihozni (értsd pénz nélkül), de ahhoz tenni kell. Üzletfilozófia nélkül nincs eredmény.

A magyar vállalkozók nagy többsége egyik napról a másikra akarja megváltani a világot, de ez reménytelen. Nem a könyvelőn múlik egy vállalkozás sikeressége, hanem magán a vállalkozón.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy aki kényszerűségből vállalkozik annak a megélhetése forog kockán, de ész nélkül semmi nem megy. Tudd, hogy mit akarsz. Tud, hogy milyen befektetéssel akarod azt elérni. Ne azt szajkózd, hogy minek kell lenni, mert nem vezet az út sehová. Azon törd a fejed, hogy miként valósítsd meg az elképzeléseidet. Ha pedig tanácsot kérsz vagy tevőlegesen is segítséget, akkor figyelj oda arra amit mondanak. Találd meg a megfelelő embert, akitől begyűjtöd az információkat. Ne azzal foglalkozzál, hogy a Bélának miért működik a vállalkozása és a tied miért nem. Nem a Béla a hibás!

Persze ezer és egy okra vezethető vissza, hogy miért nem működik valami, de egy biztos: “az arrogancia önzés, a tudás hiánya”. És már el is jutottunk oda, hogy csődbe mentél.

A mai világban nem könnyű talpon maradni, de lehet. Csak kell valami plusz, ami vonzóvá teszi a vállalkozásodat. Nem feltétlenül az állandó hirdetés sorozat, a mindenféle marketing megoldások azok amelyek életben tartanak, de teljes mértékben nem kizárhatók. A legnagyobb marketing érték a saját személyiséged, mert azzal kezdődik minden.  A többi hab a tortán, ami segít a kezdetekben, fenntartja a folyamatos figyelmet, hogy vagy, élsz, létezel, de mindig kell, hogy törd valamiben a fejed, hogy előrébb jussál a célig és ne a lépcső alsó fokáról bámulj felfelé. Észt adni senkinek nem lehet, tanácsot meg úgy látom felesleges. De akkor mi a rossebnek vállalkoznak sokan? Ezer és egy történet létezik, de nekem megmaradt a dejavum, hogy mindig más a hibás.

Néha kibújok a csigaházból és személyesen is beszélgetek emberekkel. Régen aktívabb voltam e tekintetben, de nem bánom a mostani állapotot. Személyes beszélgetések helyett figyelek és fülelek, olvasok és gondolkodom, amikor egyéb feladat nem köti le a pillanatokat.

2002-ben beszélgettem először egy marketing szakértővel, mert választ kerestem dolgokra. Tökéletesen értettem amit mondott. A Te adott környezetedben a siker kulcsa a személyiséged. Akkor jó, így beláttam, hogy az adott a környezetben, ahol lakom, nem érhetek el átütő sikereket, mert a személyiségemmel vannak a gondok. Azóta nem próbálkozom a közvetlen környezetemben, hogy tudatosítsam mivel foglalkozom. De röghöz kötött lettem, ezért nehezen fogadom el a tényt.

Néhány hete olvastam egy okos cikket, ami arról szólt, hogy a kézműveseknek azért is nehéz a helyzete, mert nem olyan tukmálós fajták, vagyis hiányzik belőlük a porszívó ügynöki véna. Persze, hogy hiányzik, mert felelősséget vállalunk a termékeinkért, azért ami benne van, azért, hogy valóban természetes és egészséges, akkor minek a tukmálás. Jómagam sem vagyok tukmálós fajta, de végtelenül türelmes vagyok. Mindig beérik a sok munkának a gyümölcse, mert hiszek az egészséges életmódban és abban, hogy mások is megérti a hagyományoktól még senki nem lett beteg.

És ha már beszélgetünk és elemezgetünk és nem tukmálunk, hanem megpróbálunk megértetni és elfogadtatni rég bevált dolgokat, hát megkérdeztem egy külhonban élő, nálam sokkal okosabb embert, hogy amire nem találom a választ azt hol keressem.

Talán egy kicsit meglepett a válasza: “a gond nem veled van és nem az elképzeléssel. A gond a fejekben van. Még itt valóban komolyan veszik az egészséget és az egészséges életmódot, addig otthon csak mondják és nem csinálják. És hidd el nem pénz kérdés, hanem gondolkodás és döntés kérdése.”

És valóban döntés és gondolkodás kérdése, hogy mit eszek, mit veszek fel, mivel tisztálkodom, milyen utat mutatok a gyerekeimnek és milyen utat szeretnék még magam is bejárni, hogy egy kicsit tovább éljek, egészségesen, kevés nyűggel a vállalom. És most itt kellene valami kampány szöveg, hogy miért is jobbak az én termékeim mint a piaci, olcsó mindenféle, amiről azt sem tudják sokan, hogy miből készül. Na ez nekem nem fog menni, de nekem például bőrgyógyászra egyáltalán nincs szükségem. És ez már valami.

Amikor valaki meghallja, hogy adózás, a hőségtől függetlenül a gutaütés kerülgeti, talán érthető okokból. De nem árt tisztázni néhány félreértést. Nem fogom szó szerint idézni az adótörvényt, inkább megpróbálom érthetően vázolni a kézművességre vonatkozó adójogszabályt. Ehhez azonban el kell oszlatni egy félre értést. Az alábbiakat javaslom elolvasni a vaterásoknak is.

Van egy adójogszabály, mely arról rendelkezik, hogy évi 600 000,- Ft bevételig, az általad eladott ingóságokból (gyerekruha, cipó, kütymüty, stb.) származó bevételedet nem kell bevallani. Erre mondják, hogy adómentesen szerzett jövedelem. Ez így korrekt, mert nem sorolja az üzletszerűen végzett tevékenységek fogalomkörébe.  Azonban ezt a jogszabályt lovagolják meg többen az online piactéren. Ugyanis a jogszabály a használt ingóságokra vonatkozik. Minden egyéb, ami nem használt vagyis új, arra az üzletszerűen végzett értékesítés vonatkozik, akkor is, ha három darabot állítasz elő. Leegyszerűsítve, számlát kell adni és a bevétel után adózni a költségek levonása után.

Mondom ezt azért, mert a kézműveseknek még akkor is, ha egy darabot állítanak elő vállalkozói jogviszonyban végezhetik a tevékenységüket vagyis számlát kell adniuk.

Tehát az olyan ajánlatok, hogy a családomnak készítettem és megmaradt 20 db kezdetű ajánlás nem meríti ki a használt ingóság fogalmát. De mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mennyit kockáztat.

Depresszió, pánikbetegség, olyan értelmetlennek tűnt, ahogy én gondoltam, nekem erre nincs időm. Egyáltalán miként keveredik bele az ember ilyen nyavalyákba, ha mindig van feladatod? Egészen addig nem értettem amíg bele nem keveredtem.

Csibe beteg lett, teljesen váratlanul még 2010-ben. Nem számított semmi csak az, hogy meggyógyuljon. Nem sikerült, elfáradt és 2013. április 27-én elindult a Csillagösvényen, hogy boldog legyen az Angyalok országában. Ő már boldog, legalább Ő. Nálunk pedig soha nem lesz már semmi olyan mint volt, mert nem lehet. Na már megint bőgök.

Először 2014. december 6-án, igen pont mikuláskor lettem rosszul miközben intéztem a dolgaimat. Akkor éreztem először, hogy mi az a halálfélelem. Valami szörnyű és nem is lehet elmondani, hogy mi az. Mire haza értem elmúlt. Másnap, akkor már otthon, megint rám tört az az iszonyatos rosszullét, amivel nem tudtam mit kezdeni és nem is értettem. Na, ezt most meg kell fejtenem ez volt az első gondolatom és ráültem az internetre, hogy megfejtsem az okokat. Azt sejtettem, hogy az idegeimmel van valami baj, de ez valami más.

Megtaláltam a megfejtést, depresszió, pánikbetegség. Remek, de mitől? A lelkem mélyén tudtam is a bibi okát, de ott volt a következő kérdés, hogy mászok ebből ki? Amiben biztos voltam, hogy gyógyszerek nem jöhetnek szóba, mert nem megoldás, illetve ez így nem igaz, átmeneti megoldás lenne, annak meg nincs értelme. Akkor magad uram, ha szolgád nincsen. Gyógynövények, gyógyteák, keleti filozófia és minden, ami szóba jöhet és nem gyógyszer. Aztán elmentem a doktorhoz és elmondtam, hogy az elmúlt egy hétben mi történt velem és, hogy mit tettem a változásért. A jó öreg doktorbácsi megdicsért és azt mondta: amíg ez így működik addig rendben van, de ha komolyabbra fordul a dolog látni akarlak. Fog ez menni.

Szerencse a szerencsétlenségbe, hogy találtam mindenféle online oktatási anyagokat, hogy miként kis kellene önerőből összeszedni magam, mi kell a gödörből való kilábaláshoz. A sok-sok gondolat között ott volt, hogy kezdj valamit csinálni, ami más mint a megszokott és örömödet leled benne. Valamit, ami kreatív, ami megmozgat, amivel létre hozol valamit. Miután semmi nem véletlen valahol láttam egy hirdetést, hogy szappan készítés. Aztán elolvastam mindent ezzel kapcsolatosan, beszereztem, megnéztem, rajzoltam, gondolkodtam és persze kikértem Apa véleményét. Apa pontosan értette a célt. Ha másként nem tudok segíteni akkor segítek úgy, hogy valami egészségeset létrehozok. Az egészséges termék mögé pedig beállítom a súgó gépet, hogy miként is kell kezelni egy helyzetet, mert annak idején a kórházba adtak egy listát, hogy mit nem lehet, mikor mit lehet, mivel lehet és hasonló, de azt hogy honnan, arra nem adott útmutatást senki. Így már neki lehetett állni segíteni virtuálisan másoknak. Nem tanácsot adni csak elmesélni történetek, mert egymástól tanulni nem szégyen.

Hát így kezdődött az én kézművességem. És hogy jól vagyok e? Amikor alkotok, akkor remekül. Szárnyalok és örülök, hogy létre hoztam valami újat, valami egészségeset, valami léleksimogatót. Amikor nem alkotok, akkor végzem a fő feladatomat a könyvelést és miután ez is koncentrációt igényel, ezért ezzel is kompenzálok. És amikor nem alkotok, nem könyvelek, akkor kimegyek a kertembe és törődöm a növényeimmel, amik meghálálják a szeretet. A maradék időben pedig illik sírni, gondolkodni, emlékezni, mosolyogni, mert egyszer csak vissza kapom a régi önmagamat. Talán, remélem, szeretném.

Mindenkinek van egy története, hogy miért is lett kézműves vagy válik azzá. Ez az én történetem. És ami biztos. Szívvel, lélekkel csinálom és hiszek benne.

Nem vagyok elvakult állatvédő, nem vagyok elvakult zöld párti sem, de még mindig haza hozom a szemetemet, ha Pesten járok, mert nem dobálok el semmi. Jó lenne, ha más is így tenne.

Olykor többre becsülöm az állatokat mint az embereket, de ezzel nem vagyok egyedül.

Egyéb okból kifolyólag elolvastam az új Állatvédelmi Törvényt és valahogy nem passzol az általam fellelt bejegyzéshez. Nem csesztetném én a Rendőr Bácsit sem, de egy telefonba került volna felhívni az állatvédőket. Na erről ennyit.

“Szeretnék veletek megosztani egy hihetetlen esetet a kánikula apropóján: Frangepàn utcában találtuk ezt az autót, aminek a csomagtartójába bezárva lihegett őrült módon egy kb 40 kilós kutya. Ablak ujjnyira lehúzva és ennyi. Akkor kb. 2 órája volt az autóban, mert fél 6-6körül ment el az autó tulaja. A csomagtartó el volt szeparálva a hátsó ülésektől, így annyi hely volt, hogy épp felülni tudott, fordulni vagy mozogni már nem, víz NEM volt a kocsiban!! Kihívtuk a rendőrséget. Fél óra után nem jöttek, így leintettünk egyet. A rendőr megnézte és azt mondta ez így rendben van, az ablak le van húzva…(csatoltam képet róla). Különben is ha hozzányúlok a kocsihoz engem visznek be… A rendszám alapján felhívták a nőt, aki lejött és az anyánkba elküldött, hogy mi mit képzelünk, a kutya minden éjjel így alszik és minden nap így van bezárva és neki ez így jó!! Itt jegyezném meg h ekkor este 8 volt kb. 32 fok még mindig, isten tudja mekkora páratartalommal. Amikor azt mondtuk hogy ez állatkínzás, akkor azt üvöltötte, idézem: “a kutyának akkor lesz joga, ha majd leírja egy papírra”… “a kutya ebben az autóban él és maguk takarodjanak a saját dolgukra”… ezek után lefényképezett engem és a feleségem és megfenyegetett, hogy vigyázzunk magunkra. A rendőrök egy szót sem szóltak. Elképesztő és felháborító, hogy fényes nappal lehet állatot kínozni minden következmény nélkül és az átlag ember mint én, SEMMIT nem tehet, sőt meg is fenyegettek, illetve ha az autóhoz nyúlok bevisznek, meghurcolnak. Amerikában szerintem a nő töltötte volna benn az éjszakát. Magyarország én így szeretlek!!! Osszátok kérlek minél többen és mindenhova! Köszi!”